Az új oktatási törvény körüli vita, óhatatlanul is begyűrűződik mindennapjainkba, így természetesen elkerülhetetlen, hogy néhány gondolat megfogalmazódjon bennünk mindennapjaink tükrében.
Számtalanszor felvetődött már bennem , hogy mi is a legfontosabb az óvodába kerülő gyerekek számára, igazából ideális-e , ha 3évesen bekerülnek az intézményes nevelésbe...Az élet mindig megadja a választ...
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi is történik a gyerekekkel, amikor egy csoport részesévé válnak.
Tudatosan nem használtam a közösség szót, érkezésükkor még csak csoportról beszélhetünk, amiben különböző személyiségű, akaratú,egymástól idegen gyerekek próbálják élni mindennapjaikat , ráadásul mindezt szüleitől elszakítva, egy idegen környezetben.
A konfliktusok melyekkel nap,mint nap találkozunk a közösségformálódásához vezető út elkerülhetetlen velejárói. A konfliktusok kezelésének módja pedig, a közösség létrejöttének feltétlen eszköze.
Úgy gondolom számunkra a legfontosabb feladat megtanítani a gyerekeket egymás tiszteletére, elfogadására, később segítésére, olyan közösség kialakítása, amelyben jól érzik magukat, képesek vitáikat agresszió nélkül kezelni és eközben természetesen fejlődnek..
Ez pedig nem megy egyik napról a másikra, közben előfordulnak sérelmek, verekedések, harapások.
Lehet, hogy egyszerűbb lenne a büntetés, a kívülről jövő erőszakos utasítás eszközeivel célt érni, de hisszük azt , hogy hosszú távon a példamutatás, a szeretet az igazi megoldás.
És, hogy hol tartunk..? A képek magukért beszélnek....
Számtalanszor felvetődött már bennem , hogy mi is a legfontosabb az óvodába kerülő gyerekek számára, igazából ideális-e , ha 3évesen bekerülnek az intézményes nevelésbe...Az élet mindig megadja a választ...
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi is történik a gyerekekkel, amikor egy csoport részesévé válnak.
Tudatosan nem használtam a közösség szót, érkezésükkor még csak csoportról beszélhetünk, amiben különböző személyiségű, akaratú,egymástól idegen gyerekek próbálják élni mindennapjaikat , ráadásul mindezt szüleitől elszakítva, egy idegen környezetben.
A konfliktusok melyekkel nap,mint nap találkozunk a közösségformálódásához vezető út elkerülhetetlen velejárói. A konfliktusok kezelésének módja pedig, a közösség létrejöttének feltétlen eszköze.
Úgy gondolom számunkra a legfontosabb feladat megtanítani a gyerekeket egymás tiszteletére, elfogadására, később segítésére, olyan közösség kialakítása, amelyben jól érzik magukat, képesek vitáikat agresszió nélkül kezelni és eközben természetesen fejlődnek..
Ez pedig nem megy egyik napról a másikra, közben előfordulnak sérelmek, verekedések, harapások.
Lehet, hogy egyszerűbb lenne a büntetés, a kívülről jövő erőszakos utasítás eszközeivel célt érni, de hisszük azt , hogy hosszú távon a példamutatás, a szeretet az igazi megoldás.
És, hogy hol tartunk..? A képek magukért beszélnek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése