Meseládikó csodája...

Heti mesénk:

A nyulacska házikója- Tolsztoj meséje

Volt egyszer, hol nem volt, egy róka meg egy nyúl. A róka jégbõl épített házikót, a nyúl meg hársgyökérbõl.
Elérkezett a tavasz – a róka házikója elolvadt, de a nyúlé megmaradt, amilyen volt. A róka hát bekéredzkedett a nyúl házába, aztán kikergette a gazdát a házikóból. Baktatott a nyúl az úton, sírdogált.
Szembejött vele a kutya. – Vau, vau! Miért sírdogálsz, nyulacska? – Hogyne sírdogálnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
– Ne sírj, nyulacska, segítek a bajodon! Mentek a házikóba.
Beugatott a kutya. – Vau, vau! Róka, takarodj!
A róka a kemencén üldögélt.
Lekiáltott a kutyának: – Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom az irhádat!
Megijedt a kutya, és elinalt. Elbaktatott nagy búsan a nyulacska, tovább sírdogált.
Találkozott a medvével. Az megkérdezte tõle: – Mit keseregsz, nyulacska?
– Hogyne keseregnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
– Gyerünk, majd én segítek a bajodon! – Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, te sem kergeted ki!
– Kikergetem biz én! Mentek a házikóhoz. Nagyot bömbölt a medve: – Róka, takarodj!
Lekiáltott a róka a kemencérõl: – Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom a bundádat! Megrémült a medve, hanyatt-homlok menekült.
Ment, ment a nyulacska. Megint elindult a nyulacska, még keservesebben sírdogált. Szembejött vele a kakas, nagy kasza a vállán:
– Ku-ku-rikú! Miért sírsz, nyulacska? – Ugyan, hogyne sírnék! Hársgyökérbõl fontam házat, a róka meg jégbõl épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett.
– Ne búsulj, majd segítek a bajodon.
– Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is – ki nem kergethette, próbálta a medve is – ki nem füstölhette, próbálta a bika is – az is hiába, te sem kergeted ki!
– Biz én kikergetem!
Mentek a házhoz. Ott a kakas toppantott, verdesett a szárnyával, bátran bekiáltott: Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj!
Meghallotta ezt a róka, inába szállt a bátorsága. Kikiáltott: – Csizmát húzok, várj egy csöppet... De a kakas tovább fújta: Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj! Húzódott még a róka:
– Felveszem a szép ruhámat...
De a kakas harmadszor is bekiáltott: Ku-ku-rikú! Itt vagyok! Éles kaszát markolok! Bújj ki, te róka, mert megbánod, hordd el tüstént az irhádat! Róka, takarodj!
Megrémült a róka, kifutott a házból, a kakas kapta a kaszáját, lecsapta a róka fejét.
A hársgyökér házikóban attól fogva együtt laktak, vígan éltek, míg meg nem haltak.