"A szemek szeretettel kísérjék
a kezek munkáját"
( Rudolf Steiner)

2010. október 16., szombat

TŰZ 1.

Csodák pedig vannak...

1 évvel ezelőtt amikor elkezdtük a blog írását, igazából a szülőknek, érdeklődőknek szerettünk volna betekintést nyújtani mindennapjainkba, a gyerekek életébe és nem utolsósorban meg akartunk felelni a kompetenciás pályázat feltételeinek.
Az eltelt idő azonban mást is megmutatott. A napok egymást követő rohanása közepette , a blog írása közben lehetőségünk nyílik nyugodtan átélni az elmúlt történéseket, újra nézni a gyerekek arcát,csodálkozó szemeit, mindig tenni akaró kezeit, átélni a csodát..elhinni, hogy jó úton járunk.

Kezdetek...a növekedés.

A Tűz témakör ajánlásai szerint, az elmúlt napokban a növekedést,az idő múlását tapasztaltattuk meg a gyerekekkel. Kukoricát, babot csíráztattunk, majd mikor kellően megerősödtek a növények, elültettük őket, hogy tovább figyelhessük a változásokat. Minden változik körülöttünk..Csecsemőkori képeket nézegettünk, kerestük a különbségeket.



A kezek...



Tenyér lenyomatot készítettünk, ami eleinte félelmetesnek tűnt,de
nagyon hamar győzött a kíváncsiság és mindenki kipróbálta a varázslatot.Összehasonlítottuk egymás tenyerét , kerestük a legnagyobbat, legkisebbet, ismerkedtünk ujjaink nevével, verset is mondogattunk..

"Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle.



A lenyomatokhoz szép őszi színeket választottunk, így alkalma nyílt a gyerekeknek a színek nevének gyakorlására is.

Az ujjak...


A legérdekesebb dolgok akkor történnek, ha hagyjuk a gyerekeket tevékenykedni, megtapasztalni a különböző dolgok tulajdonságait.
A festékkel,, a színekkel ismerkedtünk, de nem a megszokott módon..Ujjainkat használtuk és azok segítségével próbáltunk gyümölcsöket, gyümölcs fákat festeni papírra,....... asztalra és mindenre, ami a közelünkben volt.
Készült sok-sok alma, körte és még egy sárkány is előkerült a papírról.


Meséljenek a képek.......

A versünk melyet közben mondogattunk:
Csanádi Imre: Alma
Érik az alma, hajlik a gallya
fűre hajlik, mint egy sátor, a sok piros almától.
Fogjuk, kapjuk, habosra harapjuk,
a többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk.



Mosolyok.....

Bátorság.....

Elmélyült alkotás.....csillogó szemek..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése