És még mindig víz...
Napokon át pancsoltunk, áztunk és úsztunk ....,a sok vizes élmény után kicsit szárazabbá tettük az eddig átélt élményeket. Horgászos játékot készítettünk, papír, olló és milton kapocs felhasználásával.
Mindenki kedve szerinti formájú, nagyságú halat rajzolhatott, majd következhetett a vágás...Szebbnél szebb halak készültek, melyek napokon belül a cipős dobozból kialakított tavakba kerülnek és mágneses horgászbotokkal kezdődhet is a játék.
 |
| Víz4. |
Didaktikus játék: Hajóra fel!
A játék szabálya a következő: a teremben mindenfele lehet futni, vízi élőlény nevénél, bebújás a takaró alá más esetben megállunk.Csak halkan jegyzem meg a játék szabályát egyszerűbb elmagyarázni a gyerekeknek, mint leírni...
A játék egyszerű, a szabály betartása azonban már nem..Futás közben figyelni, majd a megbeszéltek szerint gyorsan váltani, közben egymáshoz alkalmazkodni nem egyszerű feladat. A bátortalanabbak gyerekek sokszor a takarón kívül rekedtek és igencsak össze kellett szedni bátorságukat, hogy ők is élvezhessék a takaró alatti kupacodást:)
 |
| Didaktikus játék |
Orosz népmese: A hattyú, a csuka meg a rák
Volt egyszer valahol, egy nagy-nagy víz partján egy kocsi. Barátja, a kis pej színű csikó kihúzta őt a víz partjára, de aztán hirtelen kedve kerekedett futkározni a közeli réten, és a kiskocsi hiába várta, nem is jött vissza. Ázott-fázott szegény kocsi, dobálta a szél, taszigálta, de magában csak nem tudott elindulni, pedig a legszívesebben vágtatott volna már haza a fészerbe, ahol a testvérei voltak.
Egyszer csak kidugta fejét a vízből egy csuka, s megkérdezte a kiskocsit, hogy mi baja van.
- Ó, én nagyon szívesen segítenék rajtad - mondotta -, de hát egymagamban nem érzem elég erősnek magamat ahhoz, hogy hazavigyelek. Itt fogok fürödni melletted addig, amíg jön valaki, s akkor majd egyesült erővel hazahúzunk.
Nem is kellett sokáig várnia, mert alighogy visszabukott bukfencezve a vízbe, megjelent, nagy ollóit csattogtatva a rák.
- Hallottam ám a történetedet, kiskocsi! - reszelte meg torkát a rák. - Hát eljöttem , hogy felajánljam segítségemet neked.
- Akkor hát már ketten volnánk! - kiáltotta a csuka.
Ebben a pillanatban nagy szárnysuhogás hallatszott, s mint egy nagy, fehér hópehely, oly könnyedén libegett le a kocsi elé a hattyú.
A kiskocsi arra gondolt, hogy a hattyúnak biztosan jó szíve van - megkérte tehát, hogy segítsen a csukának meg a ráknak.
- Hárman vagytok - mondta a kocsi -, hárman biztosan haza tudtok húzni, mert hiszen ide egy csikó hozott.
Elsőnek a hattyú fogta be magát a rúd mellé, azután a rakoncátlan csukát fogta be a rák, ő pedig a hátsó keréknél szorgoskodott. Hanem hiába erőlködtek mind a hárman, a kocsi meg se moccant. A hattyú mindenáron föl akart emelkedni a levegőbe. A csuka úszott befelé a vizek mélyébe, a rák meg hátrafelé igyekezett. Amikor alkonyodni kezdett, a rák dühösen abbahagyta a munkát, s elment.
- Még azt se mondta, hogy jó estét! - dohogott a csuka. - No, isten megáldjon, kiskocsi! - Ezzel ő is úgy eltűnt, mintha ott se lett volna.
Hanem ezt már a szelíd hattyú sem állhatta, ledobta magáról az istrángot, és eltűnt, amerről jött.
A kiskocsi pedig csak búsult ott magában, és azon tűnődött, hogy vajon miért nem tudták őt hazahúzni. Ekkor megszólalt mellette a fán egy vén bagoly:
- Megmondom én neked, hogy mi volt itt a baj! Nem volt közöttük egyetértés. A hattyú az égbe tört, a csuka a vízbe igyekezett, és a rák hátrált. Hárman háromfelé húztak téged, kiskocsi, pedig ha mind egyfelé húztak volna, már régen otthon volnál!
A kiskocsi pedig búsan állt, és talán még ma sem érkezett volna haza, ha nem jut eszébe a kis pej csikónak, hogy kint felejtette a víz partján. De egyszer csak eszébe jutott: kiszaladt érte, és viháncolva hazahúzta rég nem látott kocsitestvérkéi közé a fészerbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése