A tűzoltók látogatása még mindig foglalkoztatta a gyerekek gondolatait. Elővettük hát, a napokig gyűjtögetett képeinket.
Nézegettük, beszélgettünk a képekről, a tűzgyújtásról,életünkbe játszott szerepéről, a tűzgyújtás szabályairól, a tűzoltók munkájáról, majd elhatároztuk, hogy készítünk egy könyvet.
Megfelelő lapokat kerestünk, majd illesztgettünk,rajzoltunk, válogattunk,vágtunk, ragasztottunk mindent ami a kezünk ügyébe került, asztalt, széket, egymást, ötleteltünk, majd az összefűzéskor természetesen Gizi néni segítségéért kiabáltunk....és egyszer csak elkészült.
A mókusos tűzoltós könyvecske kézről-kézre járt és azóta is nagy kedvenc, mi készítettük, igazán a miénk:)
Heti dramatikus játékunk: " Tűzoltók munkában"
A játék az első váltóversenyes próbálkozásunk. A szabálykövetés megkívánja a várakozást,a társakra való odafigyelést és nem utolsósorban a csapatszellemet.
Két csapat küzd egymással.
A feladat: kék szalaggal( víz) a kézben a leggyorsabb futással elérni a tüzet és elhozni egy piros szalagot, mely a végén a tűz eloltását jelképezi.Az a csapat győz, ahol gyorsabban végzik el a feladatot.
Lehetett önfeledten buzdítani egymást, kiabálni, szurkolni, de a végén csak az egyik csapat örülhetett...
Mesénk: A vajaspánkó
Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt.
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó , legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tórnácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.
Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
- Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!
A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult,gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?
S a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
-Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!
-Felséges ének!-szólt a róka.
-Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer.
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
"Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése