"A szemek szeretettel kísérjék
a kezek munkáját"
( Rudolf Steiner)

2011. január 28., péntek

Havazik

" Szállongó hópihe"

Folyamatosan figyeltük az időjárást, megtapasztaltuk a dermedt tárgyak felületét, beszélgettünk arról, hogy miért hidegek.
Amikor nagyon hideg van, nem eső, hanem hó esik. És már nagyon vártuk, hogy mikor is játszhatunk végre a hóesésben.
Szinte megrendelésre érkezett a hétfői havazás.
Reggeli közben még csak bentről gyönyörködtünk a hóesésben, majd később kezdetét vehette az önfeledt szánkózás, hógolyózás.



Amíg nem jutottunk ki az udvarra, addig is ismerkedtünk a hóval.
Megnéztük mi történik vele, ha a meleg szobába visszük..Megvizsgáltuk milyen hideg, kemény és milyen gyorsan elolvad a kezünk melegétől.

Egyre több kép is kerül a vízről, hóról gyűjteményünkbe.




Vattából hógolyót gömbölyítettünk és megpróbáltuk elfújni az előre kiszemelt irányba.
Nem is volt olyan egyszerű, a levegővel irányítani a vattagombócot.



"Havas táj" Festés vattapamaccsal

A tevékenység célja a finommotorika és a tapintásos észlelés fejlesztése az új technika alkalmazása során.

Az ujjmozgások finomítása a vattapamacs fogása és a vele való festés közben.

A technika a következő: vattapamacsot hígított festékbe mártottunk és azzal készítettünk téli
képet.

.

A vattapamacsok érdekes mintát hagytak a papíron, nagyon élvezetes tevékenységnek bizonyult.



" Hógolyó"

Heti versünk:
Bartalos Mária: Hógolyó

Így forgatom, úgy forgatom,
a kezemmel összenyomom.
Jó keményre meg is gyúrom,
a hóembert megcélozom.
Puff! Hoppla-hó!
Talált a hógolyó!

A hógolyózás olyan jó móka, hogy igazán nehéz abbahagyni, úgyhogy folytattuk a csoportban is. Papírból " hógolyókat " gyűrtünk, majd kezdetét vette az önfeledt célba dobás.

Papírból készült hóemberünk jól bírta az egyre pontosabbá váló dobások özönét.

Sokmindent megtapasztalhattunk játék közben, az egymáshoz való alkalmazkodás, a türelem, az odafigyelés mind-mind fontos szerepet játszottak az együtt játszásban.

Heti mesénk:

Visszajött a répa

Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. Azt gondolta a nyuszi: "Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte.
Belépett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?!"
A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
"Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.

Gazdag Erzsi: Ringató

Ring, ring,
ring a nád.
Nádon ring a fészek.
Nádirigó kisfia,
aludj, álmodj szépet!

Du-du
szól a szél.
Szól a szél dudája.
Elaludt a kisrigó.
Alszik a nád és a tó.
Alszik, alszik minden.
Aludj te is, kincsem!

A játék a következő: Mindenki választ magának egy fészket, majd elindul eleséget szerezni. ( fészek a párna, a csőr pedig csipesz)

A játék nem volt versengés, de azért számlálgattunk, kinek mennyi eleséget sikerült a fészkébe vinni.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése