" Tisztulás"

"Ess, ess eső ess"

Az új év, új témakört hozott. Tevékenységeink az elkövetkezendő hónapokban a víz köré csoportosulnak. A héten a feladatunk a tiszta és a szennyezett víz közötti különbség megláttatása. Tenyér festés közben a kézfej, ujjak, tenyér érzékeltetése, a helyes kézmosás kialakítása.
Az ujjak összerendezett mozgásával finommozgás gyakorlása a tisztálkodásoknál, tenyér festésnél.




Az udvaron jeget gyűjtöttünk ,majd bevittük a csoportba kíváncsian várva, hogy mi történik vele.
A jó melegben pillanatok alatt elolvadt a behordott jéghalom, miközben érezhettük milyen hideg, hogy csúszik, s közben megdöbbenve vizsgáltuk, hogy miket rejtett a jég. Falevelek, ágak kerültek elő a tisztának éppenséggel nem nevezhető vízből.
Weöres Sándor: Olvadás

Csipp, csepp egy csepp, öt csepp, meg tíz,
olvad a jégcsap, csepereg a víz.



Az elolvadt jeget újra kivittük az udvarra....hétfőn kiderül a várakozás eredménye.






" Esőcseppek"ujjfestés

A rajzlap felületén való tájékozódáskor finomodik a gyerekek ujjmozgása a festés által. Az ujjfestés technikájának gyakorlása közben fejlődik a gyerekek szín- és formavilága.
A kitűzött feladatokon és fejlesztő hatáson túl, milyen jó móka, szórakozás , hogy végre bele lehet nyúlni a festékbe, lehet maszatolni és mindenféle érdekesebbnél- érdekesebb formát létrehozni!


b

Heti mesénk:

A jaguár és az eső

Volt egyszer egy ház, amelynek lakói egy napon akkora tüzet raktak a tűzhelyen, hogy irtóztató füst és meleg lett a szobában. Ezért éjjelre kimentek a szabadba aludni, függőágyukat a fákra kötötték.

A háztól nem messze ólálkodott a jaguár. Éppen jött az eső, s összetalálkozott a jaguárral.

- Mit csinálsz te itt, sógor? - kérdezte a jaguártól.
- Megijesztem az embereket, hogy bemeneküljenek a házba.
- Az emberek nem félnek tőled, sógor - ellenkezett az eső.
- Dehogynem félnek! Akarod látni? Énekelve körbe sétálom a házat. Eridj és figyeld, mit mondanak az emberek!

Az eső odament, letelepedett az emberek közelébe, és hallgatta, mit mondanak. A jaguár énekelni kezdett:
"Hő-hő-hő-hő-hő."

Az emberek pedig ezt mondták:

- Hohó! Megállj! Vadásztarisznyámba kerül a szép bundád, jaguár!

A jaguár újra csak rázendített:
"Hu-hu-hú-hu-hu-hú!"

Az eső pedig csendben tovább hallgatódzott.

- Reggel lenyilazzuk a jaguárt - mondták az emberek.

Az eső visszatért a jaguárhoz. A jaguár pedig megkérdezte:
- No, mit mondtak, sógor?
- Semmit. Semmit sem szóltak! - volt a válasz.
- Valószínűleg rettegnek tőlem, sógor.
- Ugyan! Tudd meg, mit mondtak! "A vadásztarisznyámba kerül a szép bundád, jaguár". Meg azt is mondták: "Reggel lenyilazzuk a jaguárt!" Nem tartanak tőled. De tőlem annál inkább.
- Nem hiszem! Miért félnének tőled?
- Szeretnéd látni? Felkészülök, s aztán megmutatom. Most eridj, és te figyeld az embereket, sógor - mondta az eső.

A jaguár az emberek közelébe kúszott, és a földre lapulva figyelt. Hirtelen besötétedett, erős szél kerekedett. Az emberek pedig kiáltozni kezdtek:
"Jön az eső!" S jött az eső, csak úgy zuhogott már. Az emberek lekapkodták a függőágyakat, és beszaladtak a házba.

- Láttad, sógor, hogy megijedtek tőlem? - szólt az eső - Mifelénk nem félnek holmi bőszködő jaguártól, de félnek az esőtől, vihartól, égiháborútól.