Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám:
Lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felkoncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogyan én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök:
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között:
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlőltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlőltem, óh hogy meggyűlőltem!...
És ekkor , zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán
No, ne félj! - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Ezen a héten vendégségbe hívtuk a szülőket, nyílt napokat tartottunk. Szinte minden kisgyermek szülei velünk töltöttek legalább egy délelőttöt.
"Nagy Ho-Ho-ho horgász"
matematikai fejlesztés
Homokozó vizező asztalunk, nagy kedvence és állandó tagja lett csoportunknak. Játékidőben már a vizes téma kezdete óta horgászunk. A gyerekek már önállóan használják és tartják be a kialakított szabályokat.
Ezen a héten a különböző színű, nagyságú és fajtájú vízi állatokat, halakat, a gyerekek által kitalált szabályok szerint kellett csoportosítaniuk, szétválogatniuk. A több szempontú csoportosítások után, vízbe telepítve az állatokat, horgászversenyeket rendeztünk. A cél: minél hamarabb 5 db ugyanolyan színű, méretű vagy fajtájú halat,állatot (polip, medúza) kifogni.
A nyílt napokon résztvevő szülőket is kihívták a gyerekek, s nagy örömükre többször le is győzték az ebben a sportban még kicsit gyakorlatlanul mozgó felnőtteket.
Ugye milyen nehéz is volt?Nagy sikere volt az anya-gyerek küzdelmeknek!
"Békarekorderek":
Kisebb-nagyobb békákat hajtogattunk különféle színes papírokból. Kis békáinkat is csoportosítgattuk (családokba rendeztük ) szín ill. méret szerint. Ezután sem maradhatott el a jól megszokott verseny!
Magassági, gyorsasági és hosszúsági rekordokat igyekeztünk felállítani az elkészült békákkal.
Beszélgető kör:
Egyenletesen körbeadott számlálással megállapítottuk, hányan vagyunk jelen. Megbecsültük, majd megszámoltuk a lányok, vagy a fiúk vannak-e többen (Az ügyesebbek még azt is megtudták mondani mennyivel.)
Sokat játszottunk, mindnél tudni kellett számolni!
"Tündérország"
Körben ülünk. Sorban haladva mindenkinek megérintem a vállát, és kap egy "nevet". Tündérország, Üveghegy, Kerekerdő. Ez mind Meseországban található. Akinek a neve elhangzik, gyorsan feláll és helyet cserél. Senki nem maradhat a helyén. Aki téveszt, vagy lassú, kiesik a játékból.
Gyors reagálóképességet, koncentrációt és egymásra figyelést igényel. Mozgalmas játék! Nagyon szeretjük!
"Gólyakirály "
Zenére gólyákká változtunk és a mozgásukat utánozva sétáltunk körbe. Akinek ezalatt a fejére került a fejdíszt, ha a zene megáll, meg kell állnia, ő lett az első. A többiek dolga az , hogy minél rövidebb idő alatt mögé, majd (újabb szabály szerint) elé kellett rendeződjenek.
"Fészekrakó" :
A gólyák, fészkükön (kispárna) várták a jelet, mikor indulhatnak "békafogni".
No de! Csak egyesével és csak a csőrrel (fa csipesszel) megfogott békák kerülhettek a fészekbe!
Nagyon nehéz a merev ujjacskákkal a csipeszt nyitogatni! Ráadásul még számolni is tudni kellett! Pl.: Összesen 5 békád legyen! Legyen kettő kicsi, kettő nagy! Legyen 3 sárga, 2 zöld. stb
A szülők jelenléte sohasem tapasztalt plusz energiákat szabadított fel a gyerekekben.
Vérre menő küzdelem volt!
Farsangi álarcok papírmaséból-vízi és vízparti élőlények formázása
Igazi kihívást jelentett ez az új technika!
Az állandóan elforduló lufikra újságpapírcsíkok ragasztása, nem nevezhető könnyű és gyors munkának.
A szülők segítsége azonban élvezetesebbé és gördülékennyé tette a komoly tervezőmunkát. Együtt fontolgatták gyermekükkel, milyen vízi állatot tudnának létrehozni ebből a nagy ragacsból.
Csak beszélgettek... közösen tervezgettek... jól érezték magukat együtt.
Csak egy kis figyelem..., közös tevékenység.
Szép lassan minden szülő bekapcsolódott a délelőtti játékba. Mi csak figyeltük az elégedett gyermek arcokat. A nyílt nap nemcsak azért jó, mert belelát hat a szülő gyermeke mindennapjaiba, rácsodálkozhat önállóságára, hanem mert legálisan, lelkiismeretfurdalás nélkül játszhat vele végig egy vagy akár három délelőttöt is. Értékes pillanatok ezek.
"Gyermek volt minden óriás, és úgy játszott mint más..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése