2010. január 25. hétfő
Újabb izgalmak elé néztünk a héten.
Hétfőn az előző héten gyűjtött képeink segítségével felidéztünk ill. megismerkedtünk néhány téli sportolási lehetőséggel. Mindenki lelkesen mesélte melyiket próbálta már ki és melyikről mit tud.
Ezek után nagy örömünkre szánkózni indultunk egy közeli, régi lőtérre.
Itt aztán mindenki megmutathatta mit tud!
Egyedül irányítottuk a szánkót! Ez nagy dolog, hiszen volt, aki most próbálta először. Néha a bokrokat is megnéztük kicsit közelebbről, de nagyon jól szórakoztunk!Rengeteget 
kacagtunk!Bátrak voltunk!
kacagtunk!Bátrak voltunk!2010. január 26. kedd
Ma délelőtt szánkókat készítettünk gyufás skatulya, színes papír és parafadugó felhasználásával.
Szóba került a pár fogalma. Felelevenítettük mi mindent hordunk párban, miért fontos ezeket párban használni, mit jelent emberi kapcsolatokban a pár fogalma(összetartozás).
Szánkókészítés közben megtanultuk körbemérni a gyufaskatulyát, magunk vágtuk ki a színes papírból a szükséges méretet. A sítalpakat rámértük és egyenlő hosszúságúra vágtuk.
Nem is volt olyan "gyerekjáték"!
Az elkészült szánkókkal versenyre szálltunk. Ugyanolyan hosszú fonalakat erősítettünk szánkónkhoz és egy-egy bothoz, ceruzához.
A cél az volt, hogy minél gyorsabban "haza" húzzuk a szánkókat a fonal feltekerésével. Megbeszéltük, melyik fonal lett hosszabb, melyik rövidebb. Kitaláltunk közösen hogyan lehet biztosítani az egyenlő feltételeket (fonalfeltekerés).
Elég nehéz feladat volt, hiszen a gyermekujjacskák merevebben mozognak, mint azt a gazdáik szeretnék. A játék alatt azonban (egész héten át) sokat ügyesedhettek azok az ujjak.
Egyik társunk "gyakorlott" síelő. Elhozta a sífelszerelését és megmutatta mit-hogyan szokott csinálni, amikor síel. Mindenki el volt ragadtatva. Óvó néni a korcsolyáját hozta és mutatta be nekünk.
2010. január 27. szerda
Délelőtt folytattuk a szánkógyártást. Döntőt rendeztünk és eredményt hirdettünk.
Nehéz dolog az egyenletes lüktetés megtartása, pedig elengedhetetlen tudás ez, melyre az iskola is épít (olvasás, írástanulás, szótagolás stb.) Ezt gyakoroltuk az ének foglakozáson. Egyenletes számolás és taps körbeadásával.
Majd pedig békakórust alakítottunk.
Kavicsokkal a kézben próbáltuk megtartani a lüktetést közösen. Ez sem olyan könnyű ám! Az egész úgy hangzott, mintha békák kuruttyolnának egy nyári estén. Majd megpróbáltuk "békanyelven lekopogni" a kavicsokkal a nevünk ritmusát! Ilyen nehéz feladatok után jólesett egy kis dalos játék.2010. január 28. csütörtök
Csodát alkottunk ma.
Fotókartonra házakat, kastélyokat terveztünk fehér krétával. Ablakait kivágtuk és mögéjük színes zsírpapírdarabokat ragasztottunk. Mondanom sem kell önállóan.
Valami mesések lettek, ahogy az ablakra felkerültek! El is határoztuk, hogy másnap mesét írunk róluk!
A testnevelés foglalkozáson erősítettük karjainkat Bady Roll hengerekkel végzett gyakorlatok közben. Majd párokban összefogódzva kipróbáltuk a hossztengely körüli forgást. Megérdemelt játékkal fejeztük be a mozgást.2010. január 29. péntek
Miután körbeültünk a beszélgetőkörhöz gyönyörködtünk egyet a tegnap elkészült "fekete városunkban".
Sokat nem kellett gondolkodni. A magunk által kitalált mese elindult útjára... Mindenki tett hozzá valamit. Csak úgy szaladtunk a mesével! Varázslatos volt. A végére mindenki felállva kiáltozott és küzdött "Mindentlátó, mindenthalló Királyfi" oldalán a sárkánnyal, aki az elátkozott város kincseit őrizte.A "Gonoszt Királyfit", aki a várost sanyargatta, bogárrá varázsoltuk a felhőkön élő varázsló varázsigéjével.
A Kis királylányt a karjainkban hoztuk ki menedékéből és megetettük "mindentgyógyító" almával, hogy megnyugodjék. A végén persze megkérte a kezét a Mi királyfink. Az átok megtört és színesen kezdtek el világítani az ablakok a fekete városban. Azóta is mindenki boldogan él... ott, Meseországban...
Ennyivel azonban nem értük be és a mese után mindenki lerajzolta mi is tetszett neki a legjobban a Mi Mesénkben.
Néhányan még napok múlva is a mese hatása alatt voltak és tovább alkottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése